A hypertrophiás hegek intralaesionalis szteroid és polisziloxán-tapaszos kezelésének összehasonlító klinikai vizsgálatar

Absztrakt A kóros hegek leggyakoribb formái a hypertrophiás hegek, ezen belül is a lineáris vagy más néven sebészi (műtéti) hypertrophiás hegek. A különböző manuális szakmák beavatkozásai nyomán jelentős és növekvő számú beteganyag termelődött ki az elmúlt évek során, ezért a szerzők vizsgálataikat ebben a hegtípusban végezték. A nagyszámú eset lehetővé tette és megkönnyítette a homogén betegcsoportok kialakítását. A szerzők a 2001. április 01. és 2004. március 31. közötti időszakban kezelt mintegy 200 beteg közül pontosan meghatározott szempontok alapján válogattak ki 24 beteget. Egy-egy 12 főből álló csoportot kezeltek polisziloxán-tapasszal (PSZT), illetve intralaesionalis szteroiddal (ILS), a saját terápiás protokolljaik szerint. Mivel a hegkezelési protokollok napjainkban még nem egységesek és általánosan elfogadottak, ezért megvizsgálták a két, leggyakrabban használt és széles körben elfogadott hegkezelő módszernek a protokollban elfoglalt helyét. A beteganyag legfontosabb jellemzőinek bemutatását követően ismertetik és elemzik a klinikai adatokat. Mindkét betegcsoportban szignifikáns terápiás eredményt értek el. Az intralaesionalis szteroid kezelés azonban hatásosabbnak bizonyult, mert a kívánt terápiás válasz gyorsabban jött létre és tovább tartott. Az eredmények megerősítették mindkét módszernek a protokollokban elfoglalt helyét, és egyben további következtetésre is lehetőséget adtak. Az elsődleges hypertrophiás hegek kezelésében első vonalbeli módszerként javasolt a polisziloxán-tapasz, és másodvonalbeliként az intralaesionalis szteroid. A kiújult hypertrophiás hegek polisziloxán-tapaszos kezelésével szerzett tapasztalataik alapján – mivel a módszer az esetek döntő többségében hatástalannak bizonyult – a szerzők javasolják az intralaesionalis szteroid medikáció első vonalbeli alkalmazását. Ennek a terápiás protokollnak a meghatározására további vizsgálatokat terveznek.